Nem kell meggyőzni egymást. Megérteni igen.

Ma 75 évvel ezelőtt Horthy Miklós végre lépett

2019/07/06 – Közös Halmaz


A kormányzó 1944. július 6-án kiadott utasítására az I. esztergomi páncélos hadosztály megakadályozta a budapesti zsidók Németországba hurcolását. Megkésett, de mégis fontos lépés volt ez.

A fényesnek tűnő előzmény: Horthy Miklós Szatmárnémetiben, 1940. szeptember 5-én (forrás: Wikimedia Commons)

Megkésett, mert a keleti front embertelen, fegyvertelen munkaszolgálatába, mondjuk ki: élő húsdarálójába kényszerített pesti vagy kassai zsidó egyetemista inkább nem élhette meg ezt a napot. Nem hallhatott róla az a kolozsvári magyar zsidó sem, aki a két háború közötti brutális román elnyomás során rendszeresen segítette pár lejjel a szorongatott vagy éppen betiltott magyar lapokat, ’40 őszén együtt örült nem zsidó magyar szomszédjával, amikor Észak-Erdély visszatért, hogy aztán rá is kiterjesszék a zsidótörvényeket, 1944 tavaszán pedig a magyar csendőrök szépen bepakolják egy marhavagonba, és egy kis lengyel falu mellett a németek elégessék. Ugyanígy nem élhette meg Horthy „ébredését” az a kárpátaljai ortodox zsidó sem, aki magyarul sem tudott, és mindegy volt neki, hogy a Monarchiában, Csehszlovákiában vagy Magyarországon kellett élnie, mert őt is elfüstölték. 12 hét sem telt bele, és kiirtották a magyar vidék szinte teljes zsidóságát – nem, nem a németek, hanem németek és magyarok együtt.

Ma sokan csak egy adatként, elvont fogalomként gondolnak arra a félmillió emberre, akiket ebben az évben deportáltak és meggyilkoltak. Pedig hús-vér emberek voltak. Nézzünk körbe, ahol most vagyunk: pont ugyanilyen figurák, botorkáló idősek, hangos gyerekek, rendetlen fiatalok, törődött vagy éppen jókedvű középkorúak; hozzájuk hasonlatosak a vagonokba küldöttek, és persze közben zsidók is voltak, akár akarták, akár nem. Hiányoznak sok százezren a sportcsapatok megfakult tablóiról, a meg nem írt és el nem küldött szerelmeslevelek címzettjei közül, a szomszéd lakásból, a tévéműsorokba idegesítően betelefonáló idősek közül, sőt, még a temetőkből is.

Magyarország kormányzója nem védte meg őket – Budapest zsidóit igen. Persze közülük sem élhetett túl mindenki, hiszen ugyanebben az évben több ezer embert saját kezűleg kínzott és gyilkolt meg a székesfővárosban a csőcselék (megint csak: túlnyomórészt nem a megszálló német hadsereg, hanem magyarok).

Vitatott, hogy minek hatására, de nagyon fontos, hogy ma 75 éve a kormányzó végül lépett, ezért ma a telefonunkban ott van X száma, meg Y-é is, ugyanis ha Horthy nem cselekszik akkor, most az ő gyerekeik, unokáik sincsenek, nem ismerhetnénk őket. Sőt, akár nem ismernénk senkit, mert mi magunk sem lennénk.

Az 1944-es deportálások súlyos és maradandó károsodást okoztak a magyarságnak a mai és akkori határokon innen és túl egyaránt. A veszteségek máig kormos romjain nem bűn a vita, sőt. A kérdés az, hogy milyen szándékkal tesszük. Szerecsenmosdatással, öncélú fasisztázással-kommunistázással, avagy értelmező kíváncsisággal, empátiával. Mi az utóbbira szavazunk.


Támogass minket! – rendszeres támogatás

Havi rendszeres támogatás esetén az alábbi összegekkel tudsz minket segíteni. Az összeg kiválasztása után átirányítunk a PayPal felületére, pár kattintás, és kész is vagy.

Támogass minket! – egyszeri támogatás

Egyszeri támogatás esetén Te határozod meg, pontosan mennyivel kívánsz hozzájárulni céljaink eléréséhez. (Használhatod a PayPal rendszerét vagy saját bankkártyádat is.)

  Vissza a főoldalra