Nem kell meggyőzni egymást. Megérteni igen.

Nekem Trianon: A józan eszünk elvesztése

2020/05/02 – Közös Halmaz


A trianoni békeszerződés 1920. június 4-ei aláírásának 100. évfordulója alkalmából Facebook-oldalunkon és honlapunkon tematikus sorozatot indítottunk, amelyben rendszeresen osztjuk meg a Közös Halmaz önkénteseinek Trianonnal kapcsolatos érzéseit. Várjuk a Ti megéléseiteket is!

Meggyőzni nem kell egymást. Megérteni igen.

Balogh Tamás megélése:

„Tekintélyes irodalma van annak, ahogyan már 1920. június 4. – sőt 1914, de még 1867 – előtt is számos búslelkű magyar temette nemzetét és országát, siratva a függetlenséggel együtt 1526-ban elvesztettnek vélt nagyságot is (nagyvonalúan megfeledkezve arról, hogy ez a nagyság 1490-1526 között finoman szólva is vitatható volt már). Berzsenyi, Kölcsey, s még sokan mások gyakorta ostorozták ezt a réveteg magatartást. Mintha csak tudták volna, hogy az akármilyen – de már semmiképp sem megváltoztatható – múltról gondolt fájdalmas gondolatok előtérbe helyezése a tettekkel alakítható jelenhez, s még inkább a jelenbeli tevékenységek hatása által befolyásolható jövőhöz képest nem egyszerűen meddő, de egyenesen pusztulást fiadzik.

Ezért az első, ami eszembe jut Trianonról, az egy kérdés: vajon mit szóltak volna a törökök és a Habsburgok miatt búsongók a Trianonban bekövetkezett veszteséghez, ha előre láthatták volna azt? A friss veszteség hatása alatt miféle jelentőséget tulajdonítottak volna a korábbiaknak? Persze a kérdés spekulatív, ám az immár társadalmi méreteket öltő depresszív hangulat kialakulásának és fennmaradásának lélektana miatt nagyon is érdekel. Hiszen ezt a fajta lelki tusát – a veszteségérzést, annak bekövetkeztében a saját közrehatásunk tagadását, az áldozatszerep kialakítását és fenntartását stb. – államilag is lehet gerjeszteni. 1938-ban a Magyar Kir. Állami Térképészeti Intézet által kiadott „Kisatlasz” a „Csonkamagyarország” (sic) címszó alatt felhívta rá az olvasói figyelmét, hogy „Magyarország szétszakítottsága sohasem állt fenn 150 évnél tovább” Akár a cserkész jelszó „Légy résen!”

Magam is úgy gondolom, hogy felkészülten kell a jövőbe tekinteni, ám ez számomra a lehetőségek felismerésére, megragadására való képességet jelenti. Ezért aztán mindjárt egy további kérdés is megfogalmazódik bennem Trianonnal kapcsolatban: hogyan lehetett ennyire elrontani? A nemzetiségeink az 1868-as nemzetiségi törvény garanciái ellenére – s nem utolsósorban a törvény végrehajtásának de facto szabotálása miatt – kedvezőbbnek érezhették a saját jövőjüket a mindenkori magyar államon, mi pedig, velük együtt Ausztria-Magyarországon kívül? Mindezt úgy, hogy a Monarchia, s benne a mára történelmivé vált Magyarország létét 1914 előtt nem kérdőjelezte meg külső kihívás – sőt 1915/1916-ig még a háborúban résztvevő antant hatalmak is inkább a fennmaradásával számoltak?

Számomra tehát Trianon a rossz kormányzás, az elmulasztott gyászfeldolgozás és a rossz perspektívaállítás (fegyveres revízió) példája. Veszteség. Ám sokkal inkább a józan eszünk elvesztése, mint bármi másé. Igazságtalan volt? Igen. Tettünk érte, hogy bekövetkezzen? Sajnos erre a kérdésre is igen a válasz. Tisztáztuk a saját felelősségünk mértékét? Nem. Társadalmi mértékben semmiképp sem, legfeljebb a szakirodalom szintjén. Tanultunk a hibáinkból? Tudjuk, hogyan kerüljünk el legközelebb minden hasonló helyzetet? Nem, és sajnos – egyelőre úgy fest – szándék sincs rá, hogy így tegyünk. Sőt, mintha ma sem arra koncentrálnánk, hogy miben és hogyan mutathatnánk jó példát, tehetnénk valóban tiszteletreméltó teljesítmények segítségével vonzóbbá önmagunkat a saját magunk és a környezetünk számára…

1944-es vicc Észak-Erdélyből: „Édeaspám, be szépet álmodtam! – így a székely legény, ébredéskor. – Aztán, mi szépet álmodtál, Édes Fiam? – kérdi az apa. – Hát, csak annyit, hogy kimentek a románok, és nem jött be senki.” A jelenlegi határokon túl még fellelhető kulturális örökségünk – uniós tagságunknak hála – elérhető akkor is, ha de jure nem része a nemzeti vagyonnak, amely felett a nemzeti kormány közvetlenül diszponálhatna. A közvetett hatásgyakorlásnak azonban nincs jogi akadálya: a szomszédos kormányokkal való megegyezés függvénye. A megegyezés lehetősége pedig nemcsak rajtunk kívül álló adottság, de bennünk rejlő készség és képesség kérdése is.”

(A kép a Fortepan 1920-ból származó fotója alapján készült. Adományozó: Latin)


Támogass minket! – rendszeres támogatás

Havi rendszeres támogatás esetén az alábbi összegekkel tudsz minket segíteni. Az összeg kiválasztása után átirányítunk a PayPal felületére, pár kattintás, és kész is vagy.

Támogass minket! – egyszeri támogatás

Egyszeri támogatás esetén Te határozod meg, pontosan mennyivel kívánsz hozzájárulni céljaink eléréséhez. (Használhatod a PayPal rendszerét vagy saját bankkártyádat is.)

  Vissza a főoldalra