Nem kell meggyőzni egymást. Megérteni igen.

Van még dolgunk április 4-ével

2019/04/03 – Közös Halmaz


Közel fél évszázadon át „ünnepeltük” április 4-ét. Egy olyan esemény dátumát, ami nem akkor és legfőképpen nem úgy történt, mint ahogy utána kötelezően vallani kellett iskolában, munkahelyen.

A hivatalos verzió szerint Magyarország területét Nemesmedvesnél 1945. április 4-én hagyta el az utolsó német katona az előrenyomuló szovjet csapatok elől visszavonulva. Valójában mindez egy héttel később történt, amikor a Pinkamindszenthez tartozó Dénes- és Kapuy-majort feladva távoztak az utolsó német egységek az országból. Ha valami, az nem vitás, hogy a történelmünk (újabb) sorsfordulója köszöntött be ekkor. Magyarok hatalmas tömegei lélegezhettek fel: vége a háborúnak, vége annak a példátlan terrornak és értelmetlen utóvédharcnak, amely az előző esztendőkkel együtt megtizedelte az országot, és amelynek mérlege nyersebb és kijózanítóbb minden akkori és mai politikai szlogennél: milliónyi halott, a trianoni határok véglegesítése, egy fizikailag lerombolt, lélekben megroppant haza.

Április 4-én (vagy 11-én, mindegy: 1945 tavaszán) még lehetett hinni, hogy nemcsak fellélegezhetünk, hanem levegőhöz is jutunk. A pesti gettóban lassú kínhalálra ítélt zsidó származású magyarok túlélői, a megelőző negyedszázadban a társadalom peremén tengődő tömegek, vagy csak a háború gyötrelmeitől végre szabadulni akaró sokaság reménykedhetett abban, hogy valami más jön. Valami más, amiről még nem tudjuk, hogy mi, de élet, levegő lesz talán, nem viharfelhőkként gomolygó rettegés, csontjainkba hatoló, jeges szorongás, katonai gyásztávirat, Dávid-csillag a szíven, gránátszilánk a nappaliban, óvóhely, lóhús és a végén már az sem.

Ám számukra és a szovjeteket várók egy részére is keserű ébredés várt az illúziókból, ha voltak nekik egyáltalán. A szovjet hadsereg maga sem felszabadítóként, hanem deklaráltan megszállóként, az ellenség (Magyarország) legyőzésének és elfoglalásának szándékával érkezett ide. A sztálini rendszer katonasága újkori tatárjárásként szabadult rá az országra: tízezer számra erőszakoltak meg nőket, több mint százezer embert hurcoltak el rabszolgának a Gulágra, amit tudtak, „elkommunizáltak”, hogy aztán pár év alatt rákényszerítsék a magyarokra a saját politikai rendszerüket. Egy felszabadító biztosan nem így viselkedik.

1945 és a vele érkező szovjet hadsereg „ideiglenesen”, nem egész fél évszázadig állomásozott nálunk; a rendszer bűnei máig a zsigereinkben élnek. A nyilas/náci világot, a kommunista évtizedeket árnyaltan, de mégis együttesen és őszintén kell magunk mögött hagynunk ahhoz, hogy végre közösségként – valódi ünnepeket keresve – is jól érezhessük magunkat a közös hazánkban.

A 2017 óta különböző köztereken felbukkanó ajtóinkra vésett gondolatok nem vesztettek aktualitásukból:

1


Támogass minket! – rendszeres támogatás

Havi rendszeres támogatás esetén az alábbi összegekkel tudsz minket segíteni. Az összeg kiválasztása után átirányítunk a PayPal felületére, pár kattintás, és kész is vagy.

Támogass minket! – egyszeri támogatás

Egyszeri támogatás esetén Te határozod meg, pontosan mennyivel kívánsz hozzájárulni céljaink eléréséhez. (Használhatod a PayPal rendszerét vagy saját bankkártyádat is.)

  Vissza a főoldalra