Nem kell meggyőzni egymást. Megérteni igen.

1945 – „Családunk naplójából” – 1. helyezett

2021/09/21 – Közös Halmaz


Bemutatjuk az „1945 – A Mi Történetünk” című pályázat helyezett és különdíjas pályaműveit! Facebook-oldalunkon rövidebb részleteket olvashattok, a teljes szövegeket itt, a honlapunkon tesszük közzé (ahol már mind az 55 pályamű elérhető). Először a három pályázati kategória helyezettjeinek munkáit ismertetjük.

A II. kategória a „Családunk naplójából” nevet viselte, ahol naplóbejegyzésben megfogalmazott családtörténeteket vártunk. A kategória első helyezettje Tegyi Kornél lett, ezúton is gratulálunk!

Bálint Mária és Sturm Géza (fotó: Sturm Margit)

Sturm Géza naplója

  1. augusztus 13., péntek

Tizenkét óra öt perckor dobták le az első bombákat. Most fél nyolc van. Esteledik. A bátyámnál, Dezsőnél alszunk. Mária a két gyerekkel, Hugival és Emivel fent, az ágyon, én a lábuknál, lent, a lópokrócon.

Dezső bohóckodik a lányoknak. Előadja a világszámát, ahogy ő mondja. Bolhás lett a szalmától, így mikor a sparhelt fölé áll, és prüszkölve megrázza magát, a nyálcseppek és a kipotyogó bolhák sisteregnek, pattognak a tűz fölött. A gyerekek röhögnek, a szobában pedig égett szag lesz a megpörkölődött hajától. Hugi azt mondja, Dezső bácsi a bolhacirkusz. Ezen Mária is nevet. Nagyon szépen nevet.

Kaptak valamiféle édeskés szószt a németektől. Dezsőék udvarában is állomásoznak páran. Felállítottak hátul, az ólak mögött egy menzát. Talán így hívják. És tüzet raktak, és kevergetik a szirupos ételeiket a tűz fölött. Ezzel kínálták a lányokat. Hugi nem akarta megkóstolni, pedig éhes volt. Mária, mint afféle anya mondta, hogy legalább egy kanállal enni kell belőle, hogy holnap jó idő legyen. Ízlett neki, az első falat után már kérte a másodikat. Úgy tűnik, holnapután is jó idő lesz.

Dezső azt mondja, cigarettázni akar, menjek ki vele az udvarra. Kimegyek. Nekidőlünk a hidas oldalának. Most szabad, most nincs benne disznó. Kérdezi, miért nem röhögök én az ő világszámán, mikor mindenki más röhög. Csak én nem. Miközben hallgatom, még érzem a haja égett szagát. Nem válaszolok. Megkérdezi újra. Beszélni kezdek, Dezső rágyújt.

A riadó után kivezényeltek minket az Achim utcába romokat takarítani, mondom. Ott aztán a Horváth Jóska mondja nekem, hogy Géza, te meg itt, mikor a ti házatok is romokban? És akkor rohanni kezdek. Az Árpád utca sarkáról látom, hogy a szomszéd Blázovicsék háza és a mi házunk is összedőlt, csak a nagy szoba áll még egyedül. Kaparok a téglák között, ahogy csak bírok. Egyiket a másik után dobálom arrébb, próbálok a romok alá furakodni. Pár körmöm leszakadt. És akkor odakiált valaki az utcáról, hogy Géza bácsi, ne tessék félni, láttam őket a Meggyeskert felé menni. Máriát a két kislánnyal.

Dezső úgy dohányzik, mintha minden kifújás egy sóhaj lenne. Dezső sóhajtozva dohányzik. A háború előtt is így dohányzott, csak most könnyebb észrevenni.

A Meggyeskert, tudod, mondom neki, ott ástam le a bunkert. Azt mondja, tudja. Nem lehetett nagyon mélyre, mondom, mert a Tapolca partján hamar jön fel a víz, de így is el lehet férni hármuknak kényelmesen. A gödörre raktam vastag akác ágakat, szalmát, aztán úgy rá a földet. Máriával biztonságban vannak a gyerekek. Vitték a barna bőröndöt, és mentek a Meggyeskertbe, amint megszólalt a sziréna. És akkor azt gondoltam, hogy a galambok nem érdekelnek, azokat nem bánom, ha elpusztultak, de a körtefákat, meg kell néznem, amiket a gyerekek születésekor ütettem. Mindenki kapott egyet. Emi, Hugi, Mária, meg én is. Már messzebbről látom, hogy a fáknak nem esett bajuk. A felszálló por belepte őket, koszosak voltak, meghajlottak, de álltak még egymás mellett, az udvar végében.

De láttam ott valamit. Mert a szomszéd Blázovicsékat találták el, nem minket. És ők otthon voltak. A kislány is. És én a Blázovics nagymama hajas arcbőrét láttam meg fent, az egyik körtefa ágán. Be kellett fognom az orromat, Dezső, mondom. Olyan büdös volt a szőr a fején, mint te a sparhelt fölött.

Dezső nem szólt semmit, bejöttünk. Lefekvésig a lányok még kétszer kérték a világszámot.

Holnap megyek, megnézem, feltörték-e a nagyszobát. Oda pakoltunk be mindent, ami megmaradt. Azt az ajtót még be lehetett zárni. Van ott kölni, felhúzós pipi a gyerekeknek, hajba való piros szalag, szóval szinte minden. Ha tényleg jó idő lesz, elkezdem takarítani a romokat.

Sturm Géza (fotó: Sturm Margit)

A Közös Halmaz Alapítvány és a Független Médiaközpont a második világháborúról és az 1945-ös évről szóló családtörténeti visszaemlékezések három kategóriájában írt ki pályázatot 14 és 35 év közöttieknek. A projektet az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége támogatta. A projekt részletei, a díjazottak listája és a díjató rendezvény itt elérhető.


Támogass minket! – rendszeres támogatás

Havi rendszeres támogatás esetén az alábbi összegekkel tudsz minket segíteni. Az összeg kiválasztása után átirányítunk a PayPal felületére, pár kattintás, és kész is vagy.

Támogass minket! – egyszeri támogatás

Egyszeri támogatás esetén Te határozod meg, pontosan mennyivel kívánsz hozzájárulni céljaink eléréséhez. (Használhatod a PayPal rendszerét vagy saját bankkártyádat is.)

  Vissza a főoldalra