Áprilisban és májusban is több középiskolában tarthattunk foglalkozást, amelyek során újabb fontos visszajelzésekkel és élményekkel gazdagodtunk.
Április elején a XIX. kerületi Trefort Ágoston Szakgimnáziumban tartottunk foglalkozást egy tizedikes osztálynak „Ki a magyar?” témában.
A diákok a kezdeti megilletődöttség után egyre jobban megnyíltak, és izgalmas vitát folytattak annak kapcsán, hogy mitől magyar a magyar. Ki dönti el, ki számít annak? Mindenki eldöntheti magáról, vagy szükség van a tágabb közösség elfogadására is?
Utólagos visszajelzéseik alapján a csoport jelentős többsége érdekesnek találta a témát, valamint a feladatokat, körülbelül a fele (!) változtatott a témával kapcsolatos gondolkodásán, illetve összességében szimpatikusnak találták a tanárokat.
Április 12-én az Újpesti Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakközépiskola vendégei voltunk.
Íme egyik óratartónk beszámolója a foglalkozásról:
"Nagyon lelkes voltam és kicsit izgultam, mert ez volt az első alkalom, hogy én magam is beszállhattam az óratartásba. A tanárok nagyon kedvesen fogadtak minket. Kávét, sőt, mivel három alkalmat is tartottunk, ebédet is biztosítottak nekünk!
Az óra során arról beszélgettünk, hogy milyen sokféle is lehet a magyarságtudatunk. Számomra nagy élmény volt látni, ahogy a tizenévesek fokozatosan megnyíltak, és a rájuk jellemző humorral, és sokszor meglepő éleslátással vitatkoztak, érveltek arról, hogy ki szerint mit jelent magyarnak lenni.
Nagyszerű érzés volt, hogy részese lehetek, ahogy a fiatalok látásmódja színesedik, csiszolódik a témában. Bízom benne, hogy az iskolán belül és kívül egyaránt folytatják az ott kialakult izgalmas beszélgetéseket!"
Április végén egy különleges foglalkozást is tartottunk: az ENSZ működését modellező konferencián, a BIMUN - Budapest International Model United Nations nulladik napján vettünk részt a rendezők felkérésére.
A multikulturális, vitaesteket szervező közösséggel, a Budapest Bridge-dzsel koprodukcióban egy angol nyelvű, a forradalmak kialakulásának, lelkületének és mindennapjainak megértését elősegítő foglalkozáson vehettek részt a világ minden tájáról érkező középiskolás diákok.
Ez volt a Közös Halmaz első angol nyelvű foglalkozása! Köszönjük a lehetőséget és a közös munkát!
Április 27-én negyedik alkalommal vehettünk részt a Közgazdasági Politechnikum Tolerancia napján.
A diákok saját magyarság fogalmáról történő beszélgetés során egyikük feltette azt a kérdést, vajon hogyan lehetünk büszkék olyan történelmi tettekre, amit régen valaki tőlünk teljesen független ember hajtott végre. Ő maga is büszkeséget érez, ha ilyen eseményekre gondol, de hogy miért, arra (még) nincs válasza.
Te gondolkodtál már azon, hogy egy világeseményen zajló meccs során dobott gól, szerzett pont, elért siker úgy csordítja könnyünket, hogy valójában nincsen közünk az ott szereplőkhöz?
"Focimeccs közben szotyit köpködve szidni a bírót, Árpád-sávos tetoválást varratni a vádlimra, mert ha nem, igazából nem is vagyok magyar. Aluljáróban leszegezett tekintettel elsétálni a metróig. Ha bárki hozzám szól, személyeskedve anyázni.” (Martinelli-Nagy Kristóf, 10. osztályos tanuló)
Vajon mire lehetett válasz ez az elég erős hangvételű írás?
Rövid időn belül, májusban másodszor tértünk vissza a XIX. kerületi Trefort Ágoston Szakgimnáziumba a „Ki a magyar?” témájú foglalkozásunkkal.
Fontos-e ez a kérdés egyáltalán? Vajon most, 2018-ban meghatározza a fiatalok magyarságtudatát Trianon? Bárki lehet magyar, aki annak vallja magát? Többek között ezeket a kérdéseket jártuk körbe az osztállyal, amikor beszélgetés közben a fent idézett szöveg is megszületett. Már csak ezekért a gondolatokért és az izgalmas vitákért is megéri ezeket a foglalkozásokat megtartani.
Ha szeretnéd, hogy eljussunk a te iskoládba is, akkor keress meg minket Facebookon vagy az info@kozoshalmaz.hu-n!
