A nagy-magyarországos matricáról az egyik diáknak a hiány jut eszébe, a másiknak a hiány hiánya. Egyiküknek hiányoznak az elcsatolt területek, másikuknak épp az országunk régen volt nagyságának hiányérzete hiányzik. Egymás mellett ülnek. Az egyik, aki a másik szemében csak rosszul csengő nagymagyar, a másik, aki az egyik szemében gyökértelen. Az egyik, aki szerint harcolni kell az ország megvédéséért, a másik, aki nem érti, mire ez a küzdelem.
Ebben az osztályban a foglalkozásunk végére az is kiderült, hogy egymás érzéseinek tiszteletben tartásával, ítélkezés helyett kérdések megfogalmazásával ez a két, magyarságát teljesen másként megélő ember is megtalálja a közös halmazt. Mindketten szeretnének tenni azért, hogy Magyarország fejlődjön, hogy jobb hely legyen. Egymás felé fordulással közösen is képesek lesznek tenni ezért.
