A nyár elején felújított ajtóinkat a hőség ellenére is ezrek nyitogatták a Völgy és a Katlan forgatagában. Egyesek annyira elmerültek az olvasgatásban-beszélgetésben, hogy még a templomkoncertet is lekésték. Általános iskolásoktól nyugdíjasokig egészen vegyes korosztályt vonzottak az installációk; többen megjegyezték, bátor vállalkozásnak tartják a kiállítást.
A történelem iránt lelkesen érdeklődő tízéves (!) fiú kiemelte a véleményformálás kiegyensúlyozottságához szükséges többoldalú tájékozottságot, s termékeny beszélgetésbe bonyolódott a hatvan körüli játékboltlánc-tulajdonos is, aki az ajtóktól indulva hamar eljutott a modern erkölcsi válságig, amelynek orvoslásához a kiállításunk hangvétele jelölhetné ki az irányt. Az ilyen és ehhez hasonló visszajelzések sokasága minket is megerősít abban, hogy jó úton járunk.
Egyik önkéntesünk kapolcsi beszámolója is jelzi, hogyan képesek az ajtók (látszólag) idegen embereket is összehozni:
„Mindössze két napot voltam Kapolcson. (…) Az igazi élmény hétfőn volt, az eső után. Teljesen spontán összeverődött egy négyfős csoport (egy pár, és két nő). A pár nagyon érdeklődő, mondhatnám harsány volt. Módszerük lényege a következő volt: a lány hangosan felolvasta az ajtókon lévő szövegeket, a fiú pedig a maga módján kiegészítette. Ekkor még a másik két érdeklődő hölgy kicsit távolabbról figyelte az eseményeket. Már vagy tizenöt perce beszélgettünk, és körülbelül a negyedik ajtónál jártunk, amikor a lánynak feltűnt, hogy minden ajtót ő nyit ki. Mire azt mondta az egyik nőnek: „jaj bocsánat, nyugodtan olvassa most ezt ön előbb.” Erre a nő: „inkább olvasd fel te, nagyon tetszik az előadásod.” Ekkorra alakult ki a végleges szisztéma. A lány felolvasott, a fiú kommentált, kérdezett, beszélgettünk. A két nő pedig nagyon figyelt. Megfigyeltem, hogy Szemők Zsófi naplója a neuralgikus pont sokaknál, kevés a kép, ellenben sok a szöveg. Ez a csoport azonban hatalmas érdeklődéssel követte végig az ajtót, majd ötven percen keresztül. Így mentünk végig mind az összes ajtón. (…) Összegzésképp mondhatom: a legjobb ajtó-túra volt, amióta önkénteskedem.”
Az Ördögkatlan Fesztiválon a rengeteg „ajtómenti” pozitív élmény mellett egy kellemes pódiumbeszélgetésen is közvetíthettük a Közös Halmaz üzeneteit.