A trianoni békeszerződés 1920. június 4-ei aláírásának 100. évfordulója alkalmából Facebook-oldalunkon és honlapunkon tematikus sorozatot indítottunk, amelyben rendszeresen osztjuk meg a Közös Halmaz önkénteseinek Trianonnal kapcsolatos érzéseit. Várjuk a Ti megéléseiteket is!
Meggyőzni nem kell egymást. Megérteni igen.
A Közös Halmaz egy önkéntesének megélése:
„Engem Trianon dühít, de nem úgy, ahogy egy olyan magyart, akinek Nagy-Magyarország-matrica van az autóján. Azért dühít Trianon, mert úgy érzem, sokunkat még mindig megbénít és elvakít. 100 évvel ezelőtt hoztak egy döntést, amivel - függetlenül attól, hogy jó vagy rossz -, meg kellett volna tanulnunk együtt élni. Fel kellett volna már dolgoznunk a történteket, tovább kellett volna lépnünk. Nehezen érthető számomra az a nosztalgia, amit ma élő emberek éreznek egy olyan ország iránt, aminek soha nem voltak a részei. Szerintem olyan dolgokért is a trianoni rendezést okoljuk, amiknek valójában semmi köze az új hátárokhoz. Úgy gondolom, ideje lenne békét kötni a békeszerződéssel.”
(A kép a Fortepan fotójából készült, adományozó: Rosta László, 1920)
